Ülök a puha takarómon, belenézek egy show-műsorba és azon gondolkodom, hogy majd valaki megnyeri a fődíjat.
Látom a Facebook-ot, tele ártatlan, védtelen, magára hagyott vagy épp megkínzott kutyák fotóival és azon gondolkodom, hogy majd valaki segít rajtuk.
Hallom ahogy az ismerősök panaszkodnak, hogy szolgamód kidolgozzák a lelküket éhbérért és azon gondolkodom, hogy majd valaki fizetésemelést ad nekik.
Hallgatom egy rendezvényen a fiatalok agymosását és azon gondolkodom, hogy majd valaki észhez téríti őket.
Tudom hogy mennyit kell várni a kórházban azért, hogy egy orvos Rád nézzen, legyintsen, hogy majd meggyógyul, jól van az úgy és azon gondolkodom, hogy majd valaki megváltoztatja ezt.
Nézem a sok lánykérős és esküvős fotót, amit a nyáron összegyűjtött az ismerősi kör és azon gondolkodom, hogy majd valaki megadja nekem ezt.
Belenézek egy filmbe, ahol a férfi naponta meghódítja a nőt és feladja saját álmait a közös jövőért és azon gondolkodom, hogy majd valaki értem is megteszi ezt.
Látom a kisebb-nagyobb közösségek mindennapi problémáit és azon gondolkodom, hogy majd valaki szól a „főnöknek”, hogy baj van.
Látom az emberek szemében a szomorúságot és azon gondolkodom, hogy majd valaki felvidítja őket.
Tapasztalom a kis emberek tehetetlenségét és azon gondolkodom, hogy majd valaki lehetőséget ad nekik.
Végig nézem (mert nem tehetek mást), hogy a „nagyok” mit engednek meg maguknak és azon gondolkodom, hogy majd valaki megállítja őket.
Végigélem a hétköznapokat és azon gondolkodom, hogy majd valaki néha beugrik helyettem.
Elfárad a testem, a lelkem és a szívem a hajtásban és azon gondolkodom, hogy majd valaki felráz.
Majd valaki…? Mégis ki?…. TE!
Te is kipróbálhatod magad kismillió műsorban és az egyiket megnyerheted.
Te is segíthetsz egy menhelynek, vagy állatvédőnek, hogy megkönnyítsd a munkáját.
Te is adhatsz fizetésemelést az alkalmazottadnak, vagy több zsebpénzt a gyerekednek.
Te is elmondhatod az érveidet, sose tudhatod, kit térítesz észhez vele.
Te is szóvá teheted hogy valami baj van bizonyos rendszerekkel.
Te is boldoggá tehetsz valakit.
Te is választhatod azt hogy „mi”, ahelyett hogy „én”
Te is szólhatsz a főnöknek!
Te is felvidíthatod a szomorú embert.
Te is lehetőséget adhatsz másnak.
Te is beállhatsz a gátat alkotók sorába.
Te is vállalhatsz át egy kis munkát a kollégád helyett, ha látod hogy nem bírja.
Te is felrázhatsz bárkit. De saját magadat csak TE tudod felrázni és helyre tenni.
TE vagy az a majd valaki.
