Molnár Piroska – jósnő

Egy valóságos kis szentélybe léptem be, amikor mentem hozzá. Halk zene, letisztult tér, füstölő és kártyák. A vörös fény, az üveggömb és az inga volt csak, ami hiányzott. Amikor ezt szóvá tettem, akkor közölte, hogy ő nem boszorkány, sokkal inkább tanácsadó. Én mégis jósnőként beszélgettem vele, és ennek egy megerősítése volt, amikor felhozta a lehetséges veseproblémáimat. Közgazdásznak tanult, de megtanulta értelmezni a jeleket, és ma az embereknek segít az angyalkommunikációval. Nem akar megtéríteni senkit. Egy végtelenül kiegyensúlyozott és barátságos embert találtam meg a személyében az újév elején. Ő Molnár Piroska.

 

Tegyem fel a kérdéseket, vagy látod őket, és csak egyszerűen válaszolni fogsz?

Direkt nem olvastam el egyetlen cikket sem, így nem tudom, hogy miket szeretnél kérdezni. Nem vagyok gondolatolvasó.

 

Azt tudtad, hogy jönni fogok?

Amikor a lámpánál jártál, akkor teljesen biztos voltam benne, és ugye előtte is beszéltünk. Viccet félretéve… Egy évben egyszer elmegyek egy karma-asztrológushoz, és a legutóbbi találkozásunkkor mondta, hogy lesz egy ilyen lehetőségem. Azt, hogy konkrétan Te leszel az, azt nyilván nem tudtuk, de azt mondta, a munkám kapcsán „híressé” fogok válni.

 

Amikor megkerestelek, akkor gondolom rögtön bevillant ez a jóslat. Milyen érzés volt?

Túl nagy meglepetés nem ért, de nagyon örültem.

 

Nevezhetlek jósnőnek, igaz!?

Ha szeretnél, akkor igen. Bár én inkább tanácsadónak mondanám magam. A jósnő szó hallatán sokkal inkább a mágia, az üveggömb és hasonló dolgok jutnak az ember eszébe, bár tény, hogy a kártyavetés is a listán van, azzal pedig én is foglalkozom.

 

Hogy jött az ötlet, hogy Te jósnő leszel? Mi váltotta ki?

Szerintem nagyon sok embernél ugyanaz indítja el, hogy 20 évvel ezelőtt én is elmentem egy jósnőhöz, aki olyan dolgokat mondott nekem, amik abban az időszakban megtörténtek velem. És elkezdett foglalkoztatni, hogy honnan tudja… Utána vettem egy kártyát, és 2 évig azzal foglalkoztam, hogy reggel kihúztam egy lapot, és utána figyeltem, hogy aznap mi történik velem. Vagy például legelőször olyan dolgokat néztem meg, amik már megtörténtek, és figyeltem, hogy ezeket hogyan mutatják meg a lapok. És így megtanultam olvasni a kártyákból. Minden lapnak van egy általános jelentése persze, de mégis egyéni. A kártya úgy dolgozik, ahogy Te használod. Nem tudod azt megcsinálni, hogy veszel egy paklit, bemagolod a jelentéseket, és kész vagy.

 

Mennyivel reálisabb – ha lehet így mondani – kártyából, mint mondjuk tenyérből jósolni?

Mivel én nem tudok tenyérből, így nem tudom megmondani a választ. Minden változik, így a tenyerünk is. Nem olyan, mint amikor megszülettünk. Az életesemények alakítják a vonalakat. És van az embernek egy szabad akarata, ezt ne felejtsük el! Mindig van A és B és C út, ahol mehetne, és sokszor egy egészen más kerülő úton megyünk. A kártyában ez ugyanúgy van. Amikor kirakjuk, az mindig a jelenlegi helyzetet mutatja, most hogy érzi magát az ember, és az adott lelki állapotából milyen dolgok várhatóak. Nincs kőbe vésve, hogy márpedig Neked ez az életed és kész. Feltárunk egy adott részt, és az ember azon dolgozhat. Ha teszek valamiért, akkor azon változtathatok. Persze vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni, azokat egyszerűen csak meg kell élni.

 

Nézzük kicsit a személyedet, hogy ne csak szakmai dolgokról essen szó. Tatán születtél. Hogy kerültél Nyíregyházára?

Édesapám szabolcsi és Budapesten tanult, édesanyám pedig tatai, és Tatán is ismerkedtek meg. 6-7 évig laktunk ott, amikor az apukám szülei megbetegedtek, és akkor úgy döntöttek, hogy ideköltözünk. Utána már a testvéremmel ide jártunk iskolába, és nem is mentünk vissza.

 

A család többi tagja mivel foglalkozik?

Édesanyám könyvelőnek tanult, de egy idő után ő sem foglalkozott vele. Én is annak tanultam egyébként, mert a tradíciót kellett követni. Az életem azonban másként alakult, és a könyvelés egyáltalán nem érdekelt. Édesanyám most kristályterápiával foglalkozik, és mellette energiagyógyászatot tanul. Ezen kívül van egy kis tanyánk, ahol vannak állatok, van egy kis méhészet, és ezzel foglalkozunk, ez egy családi vállalkozás. Testvérem szintén itt dolgozik, és ezen felül van egy gyógymasszőri végzettsége.

 

Milyen iskolákat végeztél el?

Kállósemjénben jártam általános iskolába, ahol nagyon jó tanuló voltam. Aztán jöttem Nyíregyházára a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolába, amit rendesen kezdtem el, de levelezőn fejeztem be. Ott volt nálunk egy nehéz élethelyzet, apa sokat ivott, bár utána egyik napról a másikra megoldotta a problémát, és rendbe tette magát. Szóval vissza az iskolához: nem volt kedvem tovább tanulni egy darabig, mert már akkor tudtam hogy nem ezt akarom tovább csinálni. Tanultam, tanultam – tudod nagyon jól, hogy működik – bemagoltam mindent, eljött egy vizsga és hopp… változott egy törvény, és kaptam egy cetlit, hogy azt a költségvetést már nem is úgy kell megcsinálni. Az ember úgy érezte magát, hogy dróton rángatják. És ekkor tudtam, hogy ez nem az én világom. Egyébként pedig ötvösnek akartam tanulni, mert nagyon érdekelt, tetszettek azok a szép dolgok, amiket lehet készíteni, de abban a rendszerben ez máshogy működött. Szakközép után elkerültem dolgozni. Voltam ügyvéd mellett titkárnő, ami számomra egy végtelenül unalmas dolog volt. Nem érdekelt a bicikli- meg a tyúklopás, és a postára rohangálás a levelekkel, ráadásul pénzben sem volt túl jó. Aztán úgy alakult az életem, hogy ha már úgyis tanultam egy kis pénzügyekkel való bánást, akkor jöhet a kereskedelem. Vendéglátásban kezdem, mint alkalmazott, aztán presszó jellegű saját vállalkozásaim voltak.

 

Mi történt ezekkel? Megvannak még?

Eközben történt, hogy elmentem jósnőhöz, és rájöttem, hogy megláthatok dolgokat. Ahogy elkezdtem megérteni a kártyák üzeneteit, elkezdtek összeomlani a vállalkozásaim. Nem azért mert nem jól csináltam, vagy a forgalom nem lett volna jó… Ezek bérlemények voltak, volt ahol a tulaj költözés miatt eladta. A másiknál állandó alkalmazottbeli problémák voltak. A legvége pedig az lett, hogy négyszer egymás után feltörték az üzlethelyiséget, de úgy, hogy mindent kirámoltak. Itt megfeküdtem. Egyszerűen letérdeltetett a sors. Az elkövetők persze meglettek, és a biztosító nem fizetett semmit, hiába jártam bíróságra tárgyalásokra. Magamtól nem tudtam változni, hisz abban az időben ez jó pénzkereseti lehetőség volt. A sors küldte a jeleket, és elintézte, hogy változtassak. Aztán körbenéztem, hogy most vajon mit fogok csinálni. Elmentem egy hitelközvetítő irodának segíteni, pár hónap múlva bedőlt az ingatlanpiac, így ezt sem tudtam folytatni. Eleinte úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon mostoha dolog, ami történik velem, aztán rájöttem, hogy más az utam. A további tanulások során rájöttem, hogy inkább az ezotéria vonz. Nagyon szerettem az angyalkommunikációs tanfolyamokat és a humánterapeutát is. Most pedig a mandalafestés lett a nagy szerelmem.

 

Mit szólt anyukád, amikor közölted, hogy felrúgod a tradíciókat, Téged nem érdekel a könyvelés, és egészen más úton haladsz tovább?

Ilyen szempontból én nagyon szerencsés vagyok, mert hagyta. Lehet hogy azért is, mert őt is elkezdték jobban érdekelni ezek a felsőbb csatornák. Ő feltétel nélkül szeretett minket mindig annyira, hogy azt mondta, ez az én életem, menjek, csináljam, ahogy jónak látom. Ha elhasaltam, segített, ha sírtam, sírt velem, ha nevettem, nevetett velem. Tényleg szerencsés vagyok.

 

Saját családod van?

Most jelenleg egyedül vagyok. Gyermekem nem született, ez egy darabig fájó pont is volt. Már most nem annyira. Általában hosszú kapcsolataim voltak, az első is 10 évig tartott, ahol volt 2 gyerek, akik velünk voltak, tehát gyereknevelésben volt részem. Talán pont ezért nem akartam akkor sajátot, vagy már éreztem, hogy az a kapcsolat nem fog életem végéig tartani. Később pedig ha én szerettem volna, akkor a partner nem. Ha a partner akart, akkor én nem. Valahogy így. Most 42 éves vagyok, lassan kifutok az időből is. Körülbelül egy fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy semmi vész, ha nem úgy alakul, akkor örökbe fogadok egy gyermeket. Legyen úgy, ahogy Isten akarja! Én nagyon szeretem a gyerekeket, és ha 2-3 éven belül nem találok olyan párt, ahol már van gyermek, vagy ahol még szó lehet közösről, akkor ez az út lesz a helyes. Most olyan életszakaszban vagyok, amikor lelkileg talpra kell állnom, ebben segít egy kis ház, amit csinosítgatok, és igyekszem olyanná alakítani, amilyet megálmodtam. Ezután jöhet a gyermek. Mert valakinek adni kell az embernek a szeretetét!

 

Mi a helyzet mondjuk az árva állatokkal? Nekik is lehet a szeretetet adni.

Semmi bajom az állatokkal, nekünk is van egy halommal, de az ember mégiscsak magasabb rendű. Talán ez a jó szó. Nem tudnék összehasonlítani egy kisgyermeket egy kutyával, mivel a teremtésben az ember a legmagasabb misztérium. Van körülbelül 10 kutyánk, akikkel ölelkezünk, játszunk, vannak cicák, van degu, és gondoskodom róluk. A gyerek viszont egy tükör. Ezt kellene felismerni nagyon sok szülőnek is, hogy a gyerek tanítani jön a világra, nem lakást takarítani. Lehetőséget ad, hogy szembenézzünk önmagunkkal. A szülőnek a feladata nem az lenne, hogy a saját képére, a saját elképzelései szerint formálja a gyereket, hanem hogy felismerje, mi a gyerek útja és abban támogassa.

 

Mit látsz magadnak jövőbeli tervként? A gyereken kívül.

Ebben a világban előre tervezni nem lehet. És részemről butaság is lenne. Ha visszafele nézek, ahányszor akartam valamit a tudatommal, és nem arra volt az utam, azt úgyis lerombolták. Lehet ezt nevezni sorsnak, karmának, vagy hogy az angyalok visznek, teljesen mindegy. Minden életszakasz egy megtapasztalás. Nagyon hosszú távú terveim nincsenek, meg kell tanulni a jelenben élni. Megteszed minden nap, amit tudsz, minden nap csinálsz olyat, amit szeretsz, és kész. Nem teljesen mindegy, mi hogy lesz 20 vagy 30 év múlva? Az én gyerekkorom óta annyit változott a világ, hogy ha ez ilyen iramban halad tovább, elképzelni sem tudjuk, hogy mi jöhet 20 év múlva.

 

Ha eljön valaki hozzád, hogy láss a jövőjébe, milyen időszakokban szoktál gondolkodni? Ha mondjuk megkérdezném, hogy mi lesz velem nyugdíjas koromban, mit mondanál?

Hogy fogalmam sincs. Megtanultam, hogy csak azért, hogy valaki megnyugodjon, nem fogok neki mondani semmit, mert nincs értelme. Megmondom egyértelműen, hogy nem tudom. Azt tudom, hogy most hol tartunk, és ebből hova tudunk eljutni egy bizonyos időn belül. Az emberek ráülnek egy mondatra. Én hiába mondom azt valakinek, hogy nagyon szép nyugdíjas kora lehet, ha nem fog változni, és nem fog fejlődni belül, akkor abból nem lesz semmi. Ezért nem mondok hosszú távra semmit.

 

Most nekem is jósoltál kb 2 évre. Vagyis tanácsokat adtál, és feladatokat mutattál, amik elég pozitívak voltak. Mi van akkor, ha valakinél negatívat látsz?

Mit jelent Nálad a negatív?

 

Mondjuk családon belüli haláleset.

Volt ilyen is. Ez a hétköznapi élettel együtt jár. Negatívan fogjuk fel, de a felhők mögül mindig kisüt a nap. Az egy nagyon hiú ábránd lenne, ha azt gondolnánk, hogy az élet mindig szép lesz. Ezeket a dolgokat meg kell mondani. A csakrarendszerben látom, hol lehet gond, amire ha vigyázol, elkerülhető a probléma vagy a betegség. A haláleset egy olyan dolog, amit sokan nem tudunk kezelni. Meg kell tanulni elfogadni. A keletiek jobban ünneplik a halált, mint a születést. És igazuk van, mert leveted a földi ruhát, és megszűnik a teher. Szerencsére az én munkám során ritkán fordul elő, hogy ilyet látok, de volt rá példa.

 

Végigfutott rajtam a hideg…

Mai napig emlékszem erre a tanácsadásra. Annyit mondtak fentről, hogy a közvetlen környezetében egy fiatal ember fogja az életét elveszíteni. 2 hónapon belül a hölgy fia olyan súlyos motorbalesetet szenvedett, hogy ott a helyszínen meghalt. Ezeket nem én találom ki. Olyan, mintha egy csatorna megnyílna, és mondják a fejemben a mondatokat. Mindenkinek annyit mondanak, amennyit elbír.

 

A hölgy hogyan fogadta, mikor a halált megjósoltad?

Egy mondatként szokták fogadni ezeket a dolgokat. „Hiszem, ha látom” alapon működik az ember. Amikor bekövetkeznek a dolgok, akkor jelent felismerést. A hölgy visszajött, és elmondta mi történt.

 

És Te hogyan dekódoltad ezt a visszajelzést?

Majdnem megnyílt a föld a lábam alatt, annyira együtt tudtam érezni a fájdalmával. Persze nem vádolt engem semmivel, nem én voltam a bűnbak. Itt sírtunk együtt. Egy gyerek elvesztése is az előző életből hozott csomag.

 

Amikor ilyen pontosan bejön a jóslat, az siker? Mi a legnagyobb sikered?

Tudtam, hogy ezt meg fogod kérdezni, és utána jön a legnagyobb kudarc… Van siker?… Én azt gondolom ebben nincsen. Mi lehet ebben a munkában siker? Ez egy szolgálat. Most egy nagy túlzást fogok menni, de ne értsd félre. Kérdezd meg Teréz anyát, hogy ő miben volt sikeres? Ide alázattal és odafigyeléssel kell bejönni, és jelen lenni. Talán ez a siker, amikor ezt meg tudom csinálni. Lehet hogy számodra ez most úgy hangzik, hogy boldogtalan ember vagyok. Nem. Nagyon boldog ember vagyok. Mindig csinálhatom azt, amit szeretek, ezért pedig nagyon nagy hálát érzek. De ebben mi a siker? És pont ezért nincs kudarc sem. Minden csak egy tanuló út, mindenből tanulni kell. Felismerések vannak, például most nálam, hogy lusta vagyok. Ez sem kudarc, és igyekszem ezen változtatni. Kudarc hogy nem sikerült egy házasság? Nem, mert a házasságok is addig működnek, amíg két ember egy rezgésen van, és azonosak a céljaik, utána pedig jobb irányba tudnak menni a dolgok. Nem lenne szabad senkinek úgy felfogni, hogy kudarc, mert nincs kudarc! Talán annyi, hogy fogalmam sincs mi lehet a megoldás erre a mai világra. Ez pedig az én kudarcom is, mert benne élek egy ilyen társadalomban. De akkor mondok egy sikert is, csak hogy legyen valami konkrét: nemrég megvolt a saját Mandala kiállításom.

 

Volt amikor úgy jöttél dolgozni, hogy rossz lelki állapotban voltál?

Igen, de ahogy bejön az ügyfél, nekem kutyakötelességem vele foglalkozni és rá figyelni, így a saját problémáimat például nem hozhatom ide az asztalhoz. Nekem azt is meg kellett tanulnom, hogy ne éljem bele magam túlságosan mások helyzetébe. Régebben nagyon együtt éreztem mindenkivel, és 100 ember fájdalmát cipeltem, és totálisan kimerültem benne. Ha egy orvos operál, nem viheti be a magánéleti problémáit, és nem szabdalhatja keresztbe a betegeit. Ami nagyobb változás volt nekem az elmúlt 5-6 év hozománya, hogy nincs probléma. Mindenből csak tapasztalok. Minél hamarabb felülkerekedsz a problémán, annál hamarabb megoldódik. Én is megéltem a legnagyobb mélységeket, estem fejre, de én ezekre a dolgokra már nem tekintek problémaként. Ha nem tudom megoldani, akkor felteszem a kezem, és kérem az égieket, hogy segítsenek. És a probléma megoldja önmagát. Csak az emberek ezt még nem így fogják fel.

 

Mennyire vagy hívő?

A saját hitem szerint én úgy gondolom, jó úton haladok. Minden nap beszélek Istenhez. Nem tudnám ezt a munkát csinálni, ha nem lenne egy bizonyos hitem. Ez is egy út. Először kívül keressük, ott fent valahol, aztán egy kicsit közelebb, aztán rá kell jönni mindenkinek, hogy Isten itt van bent, a szívünkben. Már igyekszem befelé imádkozni.

 

Hogy állsz a szellemidézéssel?

Kipróbáltam. Én tanultam először autodidakta módon médiumi írást, ami egy nagyon érdekes része volt az életemnek. Kapcsolatba tudok lépni angyalokkal, és ugyanígy elhunytakkal is. Egy probléma van vele, hogy amikor elhunytakat közvetítek, akkor az nekem egy nagyon rossz érzés, jár egy hányingerrel, és nagyon rossz közérzettel, és ezt nem szeretem csinálni, ezért nem is vállalom. Az elmúlt 20 év alatt 3-4 alkalommal vállaltam talán ilyet. Az angyalkommunikáció az más. Ott megtapasztalsz egy olyan minőségű kívülről jövő szeretetet, amit itt a Földön nem tudsz megtapasztalni. Ettől szebb érzést nem tudok elképzelni. Talán ezért nem is tudok válaszolni arra, hogy mi a siker. Mert a sikernek örülünk, én pedig megtapasztaltam valami olyan teljesen mást, amit nem lehet szavakba önteni.

 

Mi a hobbid?

Ez sincs. Viszont nem is dolgozom. Szerelem és az életem ez. Most a festés az új. Reggel 7-től hajnalig képes vagyok ülni és festeni a mandalákat. Ez is fejlődik. Ugye a jóslást is kezdtem egy egyszerű kártyával, utána jött a magasabb szintű Tarot, majd az angyalkommunikáció. Minden finomodik. Biztos Te is észrevetted a munkád során, hogy emberek elviszik az energiát. Engem a mandalafestés az, ami feltölt. Már jöttek olyan gondolatok is, hogy pár éven belül a kártyát is le kell tenni. Ha már gondolati síkon megfogalmazódik valami, akkor az be is fog következni. Bár egyelőre erről néhány ismerősöm hallani sem akar. A tudást viszont nem akarom megtartani, megfogalmazódott egy olyan gondolat is, hogy egy tanfolyamot indítok, és a tudást átadom. Azt csinálom amit szeretek. Akkor van az embernek hobbija, ha nem azt csinálja amit szeret. Szeretem a növényeket, szeretek kertészkedni, olvasni, kirándulni. Az időm nagy részében azt csinálom, amit szeretek, ezért a munkám is a hobbim.

 

Mi a helyzet a szerelmi kötéssel?

Működnek. Ezt pedig onnan tudom, hogy kipróbáltam. Nem sokáig tartott ez az életszakasz, ugyanis rá kell döbbenni arra, hogy szabad akaratában befolyásolni senkit nem lehet. Ha Te valakinek ártasz, márpedig ezzel ártasz, akkor akár tetszik, akár nem, ez vissza fog jönni. Nagyon izgalmas dolog annak, aki szeretne magának megszerezni valakit, de én úgy gondolom ennek kerülendő dolognak kell lennie. Mindenhol lehet találni mágiákat, de ezeket egy darabig nem vettem komolyan. Aztán kiderült, hogy tudatlanul 16-17 éves gyerekek is megcsinálják ezeket. Nem szabad, mert nem tudják irányítani! Kell egy magas fokú koncentráció, ugyanis a gondolat teremt. Olyan energiák tudnak mozogni, amit nem is gondolnánk. Én is gyújtottam fel asztalt, mert próbálgattam a dolgokat.

 

Mit szeretsz a munkádban a legjobban? Amiért ajánlanád, hogy mások is foglalkozzanak ezzel komolyabban?

Ha elkezdesz ismerkedni egy tarot-val, abban ott van az asztrológia és az ember lelke is, ezzel együtt saját maga is fejlődik. Mindenkinek el kellene jutni oda, hogy egy belső úton is kezdjen menni. Engem is hívtak már fel azért, hogy feltöltesse-e az illető a száját vagy sem. Először én is kinevettem, de aztán rájöttem, hogy az emberek maguknak csinálják a problémát, ő ugyanúgy aggódott ezen, mint hogy más tud-e holnap enni. Nem ilyenekért kellene ezzel foglalkozni. Tapasztaljanak meg magasabb energiákat, és tudatosabban éljenek! A festés is erre jó. Nem a testem fest, és nem a fejem. Az energiák! Volt amikor festettem egy megrendelőnek, és egyszerűen nem tudtam… Nem úgy fogtam a kellékeket, a festékek borultak jobbra-balra. Felhívtam a megrendelőt, hogy Ti most mit csináltok? És mondta hogy veszekednek. Erre válaszoltam, hogy vagy most befejezitek, vagy nem festek. Ennyire össze tudnak kapcsolódni a szálak.

 

„Leg” szituációt tudsz mondani?

Egy ügyfél eljött, és egy órán keresztül fröcsögött a halott anyjára. Ő azért jött, hogy valakinek ezeket elmondja. Ez számomra elviselhetetlen volt talán a leghajmeresztőbb. A legjobb pedig amikor látom valakinél a gyermekáldást. Számomra ezek a legpozitívabb élmények, hiszen mégiscsak teremtünk így valamit.

 

És zárásként amivel talán kezdeni kellett volna: Milyen lesz a 2016-os év?

Mindannyian várnánk a jobbat. Egy 9-es év lesz, ami nagyon kettős. Jelenti egy korszak lezárását is, viszont egyes értelmezések szerint az Isten száma is. Itt gondolhatunk nagyon pozitívra és negatívra is. Egy hajszálon múlik, hogy melyik irányba billen egyéni sorsokban az év. Nem lesz könnyű időszak. Forduljon mindenki a saját hite felé, mert csak így tudjuk pozitív irányba terelni a világot. Az emberek egymáshoz való viszonyától függ idén (is) a szebb jövő.

Molnár Piroska – jósnő” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon szép minden.Kivetni való nincs.Az arc kedves,határozott vonalakkal.Gratulálok,legyen mindig boldog!Kérek elérhetőséget és az időjárástól és címtől is függően időpontot!Nagyon jó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük