Fél életét a vízben, Sóstón töltötte, most pedig Debrecenbe költözik. A vízimentői életforma, az elmélet és a gyakorlat már a vérében van, pedig korábban rettegett a mély víztől. 10 év vízi élet után most hivatalosan is a mérnöki pályára lép. Sokszor hallja a Baywatch! felkiáltást, bár élet-halál helyzetben még nem kellett mentenie. Újabban rákapott az olvasásra, érdeklődik a fotózás és a mozgóképek világa iránt, és most volt a diplomaosztója. Egy igazán jó beszélgetőpartner lett a júliusi hős, a nyárra való tekintettel aktuális témával. Volt évfolyamtársam, Tompa Dávid, vízimentő.
Csak így bele a lecsóba: mikor határoztad el, hogy vízimentő leszel?
14 évesen fordult meg először a fejemben, amikor a strandon elkezdtem dolgozni. Tizenévesen ugye kellett a pénz, hogy el tudjak menni bulizni, szórakozni, és én erre nem akartam a szüleimtől kérni, hanem már akkor megpróbáltam a saját lábamon állni. Így kerültem a strandra dolgozni.
Mint micsoda?
Az elején a legalja munkát kezdtem el, mondhatni bejártam a ranglétrát. Takarítottam az ablakot, ahol – mutatom – ekkora pókok voltak a pókhálóban. Utána elkezdtem csinálni a jogsimat, ahol is az oktatóm fia a vízilabdás csapattársam volt. Tőle jött az ötlet és a lehetőség, hogy van egy vízimentő tanfolyam, érdekel-e!? Mondtam hogy mindenképpen, és a következő nyáron már mint vízimentő / úszómester mentem a strandra dolgozni.
Ha már így felhoztad… Mi a különbség a vízimentő és az úszómester között?
A gyakorlati vizsga ugyanaz, az úszómesternek uszodatechnikai vizsga is van. Ugyanazok a mentési technikák természetesen, csak az úszómesternek ismerni kell az uszoda gépészeti jellegét. Tulajdonképpen ennyi a különbség.
Hol lehet jelentkezni ilyen tanfolyamra?
Igazából már a föld alatt is vízimentők bujkálnak, ha lehet ezt mondani. Nem kell mondanom, nyilvánvalóan felkapott diákmunka, hogy mindenki a strandon szeretne dolgozni. Rengeteg lehetőség van, most talán a legtöbben Újteleki Mihálynál végzik a tanfolyamot.
Mikor tanultál meg úszni? Gondolom tudsz…
Nyilván… Ha jól emlékszem 6-7 éves koromban tanultam meg. Ami érdekes, hogy én eleinte rettegtem a mély víztől. Amíg úszásoktatásra jártunk, 1 évig nem is mertem mély vízbe menni. Amikor végül bemerészkedtem, az úszásoktatóm rögtön ajánlotta, hogy menjek úszóedzésekre az Arany János Gimibe. El is mentem, és innentől egyenes út vezetett az úszás szeretetéhez, majd a vízilabdához.
Azt hittem kisebb korodtól lételemed a víz, és mondjuk már az oviban is vízcsepp volt a jeled.
Nem. Katicabogár volt, és én választottam magamnak, mert aranyos volt a képe. Tetszett, amikor elém rakták. Nem is biztos hogy felfogtam mit választottam.
Az óvoda után milyen iskolákba jártál?
A Móra Ferenc Általános Iskolában kezdtem, ahol „D”-s, angolos osztályba jártam. Ez is érdekes, mert 2.-ban úgy működött nálunk, hogy megírtunk egy felmérőt, és az alapján besoroltak minket, hogy általános, angolos vagy számítástechnikai osztályban folytatjuk. Én az angolosba akartam menni, bár a matekom jobban sikerült és a számtechesbe akartak tenni. Akkor most egy volt osztálytársaddal csinálnád az interjút. Középiskolába felvettek volna a Zrínyibe is angol tagozatra, de nem szerettem volna oda menni, mert az ottani társaság valahogy nem nagyon tetszett, az Eötvös sokkal családiasabbnak tűnt, így végül oda mentem. Aztán gondolkodtam, hogy pénzüggyel vagy mérnökséggel foglalkozzak, és mérnöki pályára kerültem, amit idén nyáron a Debreceni Egyetemen el is végeztem, most volt a diplomaosztóm.
Végülis miért nem a pénzügyi vonalat választottad?
Nem akartam pénzzel foglalkozni, és pénzt számolgatni, valami kreatívabb, változatosabb dologra vágytam. Nem tudtam volna azt elképzelni, hogy egész nap számolok és bért fejtek, eldöntöm, hogy ki mennyit keressen, vagy hogy tudunk a pénzből pénzt csinálni. Szerintem kicsit etikátlan, vagyis nekem nem lenne lelkem hozzá. Ezen túl, szeretem az agyamat használni, lekötni, gondolkozni, újítani és tervezgetni. Ehhez jobban passzolt a mérnöki munka.
Akkor kis korodban sokat legóztál gondolom.
Rengeteget! Imádtam a legót, és a mai napig megvan, és bár titok, de neked elárulom, néha előveszem. Megvettünk ilyen-olyan legókat, összeborítottuk, és a nagy egészből kezdtünk építeni robotokat, autókat, mikor mit. Szerettem ezzel játszani, és szerintem egész jól is sikerültek az építmények. Testvérem szintén ilyen volt, neki néhány kreációja ma is otthon, egyben van.
Szüleid mivel foglalkoznak? Mit szóltak, hogy Te vízimentő leszel?
Édesapám csőszerelő és hibaelhárító egy helyi cégnél. Édesanyám pedig adminisztrátorként dolgozik, iktatásokat végez. Neki is van egy főiskolája, itt végzett a Nyíregyházi Főiskolán Gazdálkodási és menedzsment szakon. Mit szóltak hozzá? Igazából ekkor már egy jó ideje a strandon dolgoztam, ahova bekerülni nehéz, és kikerülni is. Nagyon sok mindent kell csinálni, hogy elküldjenek. Örültek neki egyébként, főleg annak, hogy saját lábon igyekeztem megállni. Volt egyébként egy év, amikor kihagytam ezt a nyári munkát. Akkor elgondolkodtam, hogy ez azért igen nagy felelősség. Rád bíznak egy egész medencét, és ha ott valaki ne adj Isten belefullad, akkor azért Te vagy a felelős. Szóval pihentem egy évet, hogy benőjön a fejem lágya.
Most ha jól tudom, van barátnőd. Ő hogy viseli, hogy a párja egész nyáron bikinis lányokat néz?
Persze, ez elhangzik nálunk is elég sokszor, de nem csinál belőle túl nagy ügyet szerencsére. Tudja, hogy hűséges típus vagyok, és soha nem csinálnék semmi olyasmit, amiből akármilyen gond lenne. Szóval nálunk ebből nincs probléma.
Jellemző a vízimentőkre, hogy jó pasik, kidolgozott testtel. Ez előírás? Mert azért Te sem mindig így néztél ki…
Most amúgy nagyon elhíztam. Az elején egyébként nem törődtem ezzel, aztán az egyik munkatársammal úgy döntöttünk, hogy jó, akkor nézzünk ki úgy, ahogy a filmekben. Aztán 2-3 éven keresztül ezért edzettünk, hogy minden nyáron jól nézzünk ki. Voltak olyan diákmunkás kollégák, akik mondták, hogy más strandokon ez abszolút nincs így. Máshol nem olyan jóképű, jó testű vízimentők vannak, mint nálunk. Ezt nem nagyképűségből akarom mondani, félre ne érts. Mi tettünk, és igyekszünk tenni azért, hogy ez így legyen.
Mennyire kell levakarni magatokról a fiatal lányokat?
Annyira nem jelent ez gondot. Vannak éjszakai fürdőzések, ahol a lányok isznak, és hát… tudjuk hogy megy ez. Volt 1-2 olyan alkalom, hogy ölelgettek, fényképeztek volna, de alapvetően megvan a lányok tartása is. Meg régebben hallottuk a tipikus szituációkat, hogy ötletelnek, hogy vajon mit kell tenniük, hogy a vízimentő beugorjon értük. Ezeket tudjuk kezelni.
Mi volt a legnagyobb sikered?
Volt egy húzós szituáció, amit nem tudom, hogy elmondhatok-e. Annyi volt a lényeg, hogy előző este buli volt, és kicsit másnaposan mentem el dolgozni. Ha valakinek ismerős az Olasz medence, tudja, hogy ott van egy kék csúszda, ami nem egy nagyon életveszélyes csúszda. Ez a helyszín. Úgy kezdődött a napom ugye, hogy bementem, félig aludtam, félig ébren. Fent voltam a hídon, ahol sütött a nap, és ettől eléggé rosszul lettem. Mondta a munkatársam, hogy üljek le az árnyékba a kék csúszda mellé, ahol picit elbóbiskoltam. Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy érkezik valaki a csúszdán. A következő pillanatban mikor emeltem a szemhéjam – egy pislogásból szinte – már ugranom kellett a hölgy után. Nyilván a körülmények miatt volt ez siker, ha lehet így mondani. Szintén ennél a csúszdánál volt, amikor egy apukát és a fiát kellet menteni.
Egyszerre kettőt!? Itt mi volt a szituáció?
Fogta a gyerekét… Ugye amikor valaki elkezd fuldokolni, akkor bepánikol. Apuka beérkezett a medencébe a fiával az ölében. A medence alja csúszik, és pont úgy érkeztek, hogy megcsúsztak, és víz alá kerültek. Apuka feltolta a fiát, de akkor ő került víz alá. Ahogy feljött, a gyerek került le. Szóval így oda-vissza vagy 4 alkalommal váltották egymást, de addigra odaértem, a hóna alá nyúltam és lábra állítottam. Aztán 10 percig ültek a medence szélén maguk elé bámulva.
Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Bele nem fulladt vízbe senki, szóval ha ilyen kudarcra gondolsz, nem volt! Ha az ember elveszti a türelmét, és az érkező vendégeket ki kell tessékelni a medencéből, akkor az rossz párosítás. Volt 1-2 alkalom, amikor nem úgy szóltam nekik, ahogy kellett volna. Az ilyen kommunikációbeli dolgokat megbántam. Volt egy vicces eset, ami után kaptunk fejmosást is. A vendégekkel vízipisztolyoztunk, és játszottunk. Ez egy munkahely, itt ilyet nem lehet, fegyelem van! Ez nem vízimentői szemmel kudarc, inkább arra vonatkozólag, hogy hogyan végzem a munkám. Vízimentőként nem volt különösebb kudarc, legalábbis én nem könyveltem el magamban semmit annak.
Volt már olyan, hogy effektíve életet kellett mentened?
Élet-halál helyzetre gondolsz? Nem volt. Első sorban a baleset-megelőzés a feladat. Ezért van nálunk síp, ezért kiabálunk, vagy ordítunk a strandolókra néha. Ez lehet, hogy a vendégeknek nem tetszik, hiszen elmennek pihenni, és mi rájuk szólunk. Nem kellemes érzés egyikünknek sem, de inkább ránk haragudjanak, minthogy kitörjék a nyakukat, vagy mentőt kelljen hívni.
Aktuális kérdés, sokan mennek vízpartra nyaralni, mik a szabályok? Mikre kell odafigyelni?
Minden medencénél más szabályok vannak. A legtöbb gond nálunk azzal szokott lenni, hogy vízbe érkezés után nem hagyják el azonnal az érkező medencét, pedig már jön a következő csúszó. Erre jó lenne odafigyelni. A nagyobb gond, amikor valaki megiszik egy jó hideg sört. Vagy kettőt. Vagy még többet. Ez kombinálódik a meleggel, és akkor vagy a nem megfelelő viselkedés jelent gondot, vagy a rosszullét. Szabadtéri vizek esetén teljesen mások a „szabályok”. Veszélyesebbek, mert nem látni a víz alját és hirtelen mélyül. Ott, ha a fuldoklásra utaló legapróbb jelet látjuk, azonnal menni kell.
Mit szeretsz ebben az egészben a legjobban?
Jó dolog kint lenni strandon, de az embernek egy idő után elege tud lenni mindenből, így ebből is. A legjobb talán a társaság. Nagy strand, így lehetőségünk volt igazi nagycsaláddá kovácsolódni, mert minden nyáron tényleg ugyanazokkal az emberekkel találkoztam. És itt mindenkit értek, a takarítótól kezdve a büfében dolgozókon át a vendégekig.
Mit csinálsz, amikor nem ezt?
Mostanában rászoktam arra, hogy rengeteget olvasok, főleg olyanokat, ami kapcsolódik a fantasy-hoz. Könyvek, képregények, kalandregények. Tanulok, amikor tanulni kell, és imádok biciklizni. Illetve mindenféle mozgóképet megnézek, legyen az film, reklám, videóklip, vagy bármi.
És nem csak a mozgóképek érdekelnek, hanem a fotózás is. Legalábbis az interjú előtt erről is beszélgettünk.
Így van. Szerintem nincs nagy szakadék a mozgó- és az állókép között, bár Te ebben jobban benne vagy, jobban értesz hozzá. Volt egy időszak, amikor terveztük az egyik barátommal, hogy házi készítésű filmet forgatunk. Témája a nagy semmi, ugyanakkor minden. 1-2 tizenéves gondolatairól és sztorijairól szólt volna. Elmélkedés, hogyan látják és élik meg ők a mai világot. Aztán az iskola miatt ebből végülis nem lett semmi, meg ugye ennek van egyfajta költségvonzata is, pénzünk sem volt rá.
Mi az amit még esetleg szerettél volna kipróbálni?
Nagyon jó kérdés… Kiskoromban kukásautó-vezető szerettem volna lenni. Dolgoztam éjszakai bárban pultosként, fiatalként az nagyon vonzott. Mást nagyon nem akartam, mert a vízimentős munkával elégedett voltam. Jó volt az angolom, ezért az is megfordult a fejemben, hogy esetleg ezzel kezdjek valamit, és fordítónak álljak például, de akkoriban volt egy negatív kialakult képem az olvasásról, így nem igazán tudott volna lekötni.
És most mik a terveid a jövőre nézve?
Szeretnék gépészmérnökként minél jobban helytállni. Nagyon szeretem ezt a szakmát. Ami a csövön a kifér! Egy elismert mérnök szeretnék lenni, és megteszek mindent azért, hogy azt mondják majd rám, hogy „Igen, ő a Tompa Dávid!”. Ezért szeretném most minden lehetőségből a maximumot kihozni. Gépjárműtechnikai szakirányon végeztem, sokáig az Audinál vagy a Mercedes-nél szerettem volna elhelyezkedni, de már rájöttem, hogy ezeken kívül is van élet, ami érdekes lehet.
És a vízimentősködéssel mi lesz?
Ezt nem lehet elfelejteni. Az, hogy Sóstón tudtam dolgozni, egy eszméletlen nagy plusz az én életemben. Az egyik munkatársammal tervben volt, hogy magunkra tetováltatjuk Sóstó irányítószámát. 10 évet dolgoztam ott, a versenyúszói és vízilabda edzések is itt voltak, tehát gyakorlatilag a fél életemet eddig itt éltem. Nyilván ha meglátok majd egy fuldokló embert bárhol, bármikor, akkor tenni fogom a dolgom, és elő tudom hozni a bennem szunnyadó vízimentőt. Még az oktatóm mondta anno, hogy vízimentőként kötelesek vagyunk figyelni és segíteni mindenkinek munkán kívül is!
Mennyire szokott eleged lenni a vízből?
A vízből nem. Víz nélkül nem tudok meglenni. Az hogy én elmenjek nyaraláson strandolni, az felejtős. Esélytelen… A vízpartot szeretem nagyon, de ha a társaság azt kívánja, akkor nyilván elmegyek strandra is, viszont azt élvezni nem igazán fogom.
Jut eszembe. Női vízimentők vannak?
Igen! És meglepően ügyesek. Most van olyan kolleginám a strandon, aki férjes, 35 éves, és vízimentőként dolgozik. És nagyon profi.
Csak egy szót mondok. Baywatch.
Rengetegszer megkapom. Amikor meglátják az embert piros gatyában, félcsupaszon, napszemüvegben csajokat bámulni síppal a nyakában, akkor kikerülhetetlen a szóhasználat. Már csak a piros bója hiányzik. A filmet, a csajokat megnéztem, de sose voltam rajongó.
Nem foglalt el akkora helyet a szívedben, mint Sóstó…
Hát nem. És ha egyszer gyerekem lesz, bárhol legyek is, külföldön, vagy a Dunán-túlon, elhozom ide, és megmutatom, hogy „Apád itt dolgozott!”. Jó ide visszajönni!
