Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet! – tartja a jól ismert magyar mondás, és ki igazolhatná ezt jobban, mint egy virágkötő!? És én, aki beszélgettem vele, és aláírom, tényleg nagyon kedves. Olyan ember, akit elképzelünk virágkötőnek. Azokat az illatokat, amiért mi odavagyunk, azt Ő már nem érzi, viszont van egy virág, ami az abszolút kedvence. Nem szereti a magas sarkú cipőt, és tűzoltó feleségként egy kislány szuperanyuja! Novemberben pedig a mi hősünk: Tállas Ágnes.
Mennyire tartod igaznak az ismert mondást, miszerint aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet?
Teljes mértékben igaz, persze mindig vannak kivételek. A mi szakmánkban ez arra igaz, aki tényleg azért csinálja, mert szereti és nem azért, mert nincs jobb. Ezt csak úgy lehet csinálni és bírni, ha szereted.
Mi a helyzet a vevői oldallal? Egy-egy megrendelésből tudsz következtetni arra, hogy milyen a vevő személyisége?
Nem mindig. Vannak egyértelmű emberek, de vannak, akikről nem tudom megmondani. Ez a világra is igaz, van, aki jól tud palástolni, van, aki nem. Ha valaki vörös rózsát vesz, az vagy szerelmes, vagy valamit kompenzálni akar. Ez viszonylag egyértelmű, de annyira elveszett már a virágok jelentése, hogy nem lehet következtetni. Az emberek inkább már a szépségre utaznak. Nálunk rengeteg kész csokor van, ami elsősorban a mi hangulatunkat tükrözi, és ha a vevőnek megtetszik, akkor megveszi. Nagyon ritka már az, hogy valaki köttet, mert nagyon szép és változatos csokrok vannak, amik közt lehet olyat találni, ami az adott ember igényeinek megfelel.
Na és akkor nézzük, Te hogyan kerültél kapcsolatba a virágokkal, és a szakmával.
Tiszabercelre jártam, ott tanultam virágkötészetet és virágtermesztést, és utána maradtam a kötészetnél, de ennek már több mint 20 éve. Nem tudatosan döntöttem emellett egyébként. Két lehetőségem volt, vagy ez, vagy édesanyám mellé megyek varrónői technikusnak. Na azt nem akartam. Nem vagyok ez az ülős, titkárnős típus, így varrógép mellé sem akartam ülni. Az iskolát annyira nem szerettem, de amikor közel kerültem ténylegesen a virágkötészethez, akkor beleszerettem annyira, hogy szerintem innen fogok nyugdíjba menni.
Mit tanultál ebben a szakmunkásképzőben?
A virágkötészet része volt sajnos a legkevesebb, ezt tanulni nem is lehet. Ezt érezni kell. Persze az alapokat és az arányokat meg tudod tanulni, de ehhez kreativitás kell. Ezt támasztja alá az is, hogy én sem tudok két egyforma csokrot megcsinálni, mert mindegyik egy picit más lesz. A tantárgyaink a normális, szokásos tárgyak voltak, és összpontosítottunk a virágtermesztésre. Később, munka során kerültem ténylegesen a kötés részéhez. Most sokszor jönnek jelentkezők, hogy szeretnék ezt csinálni, de nincs kreativitásuk, nincs önálló elképzelésük, nincs kézügyességük. Ezeket pedig nem tudod megtanulni. Lehet kör- vagy nyújtott csokrokat gyártani egy kaptafára, de az kevés lesz, mert itt mindig meg kell újulni.
Neked gyerekkorodban is megvolt a kézügyességed?
Én kertes házban nőttem fel, az én kézügyességem kimerült abban, hogy botokkal játszottam, várat építettem sárból, és szaladgáltam a botanikus kertben, mert nekem még igazi gyerekkorom volt. Még a szobában sem rajzolgattam vagy festegettem. Most már más a helyzet, szoktam horgolni és van egy kislányom, vele használom a kézügyességem, szoktunk tojást festeni, rajzolni, tököt faragni. Pedig ő is inkább biciklizik, rollerezik, görkorcsolyázik, minthogy leüljön kézműveskedni.
Akkor ő sportoló lesz. Nem akarod a saját irányodba terelni?
Nem! Ez egy borzasztó nehéz szakma. Az emberek annyit látnak, hogy szépen rendezett, tiszta bolt, de a háttérdolgokat nem látják. Mint most a mindenszentek, vagy egy nőnap, ballagás, az nekünk nagyon nagy hajtás. Ilyenkor a család nagyon háttérbe tud szorulni. Ezt persze meg lehet érteni és el kell fogadni.
Kiemeltél itt egy pár napot, ami különösen fárasztó tud lenni. Ilyenkor hogy néz ki egy napod?
Felkelek reggel 5-kor, és este hazamegyek, amikor végeztünk a megrendelésekkel, mondjuk 9 órakor, de volt olyan ballagásos megrendelés, hogy hajnal 2-kor értem haza. Ezért mondtam, hogy az emberek a háttérmunkákat nem látják, és könnyen azt hihetik, hogy ez egy nagyon laza munka. Nem az. Sok az előkészület, dolgozunk előre olyan száraz dolgokkal, amik elállnak, mert ilyenkor az utolsó napokban az egyéni megrendelésekre van csak idő. Más napokon felváltva dolgozunk a kolléganőmmel, egyik nap ő van, másik nap én.
Mondd, hogy virág volt a jeled az óvodában!
Nem tudom. Nem emlékszem rá… Ha nagyon szeretnéd, anyukámat megkérdezem majd. A kislányomnak vödör volt, arra emlékszem.
A családod mivel foglalkozik?
Anyukám ugye varrónő, apukám pedig a Vas és Fémipari Szövetkezetben dolgozott, mint hegesztő, de ő 18 éve meghalt. Van egy nővérem, ő irodista, a Széchenyi programirodánál dolgozik, a férjem pedig tűzoltó.
A nővéreddel szoktatok „vitatkozni”, hogy kinek a munkája fárasztóbb?
Ennyire nem. Minden munkahelynek megvan a szépsége és a hátránya is. Ő az a fajta, én ez. Ő a kiöltözős, piperkőcfajta, én utálom a magas sarkút, nem szeretek kiöltözni. Ha bemennék egy irodába körömcipőben és miniszoknyában, úgy érezném magam, mint egy mamut. Nem az az én világom, én ebben tudok kiteljesedni. Ami neki ünnepnap, az nekünk nem az, ilyenkor nyilván irigykedek kicsit, de ezt választottam, ezt el kell fogadni.
Hogyan emlékszel vissza az első csokrodra, amit elkészítettél?
Itt a temetőnél kezdtem 21-22 évvel ezelőtt, és akkor még a sírcsokrok voltak azok, amikbe bele kellett tanulnom. Fogékony voltam, jó kézügyességgel, némi szépérzékkel, szóval nem volt gond. Az első csokrom szegfűből és gerberából állt, akkor még ezek a virágok voltak divatosak, most már mosolyogva gondolok erre a csokorra. Persze mai napig van, hogy előkerülnek ezek a virágok, és olyankor néha megjegyzem, hogy ezzel kezdtem a pályafutásomat.
Neked személy szerint melyik a kedvenc virágod?
Most lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de az orgona. Imádom, és el tudom képzelni, hogy ezzel van tele a ház. Csodálkoznak az emberek, amikor bejönnek a virágboltba, hogy milyen jó illat van. Ezeket az illatokat én már nem érzem, viszont az orgonát igen. Talán ezért is szeretem jobban minden fajtánál.
Milyen érzés, amikor a párod visz Neked virágot?
Nem kapok tőle virágot. Ő azt szokta mondani, hogy „úgyis ott vagy benne, és biztos nem értékelnéd”. De! Néha jól esne. Az orgonát is azért szeretem, mert az megkapom anyák napján. A csokoládét is nagyon szeretem, szóval a férjem virág helyett azt szokott hozni alkalmakkor.
Mit szeretsz jobban készíteni, sírdíszeket vagy esküvői csokrot?
Nincs kedvenc, mindent meg kell csinálni, én szeretem mindkettőt. Mindkettőben meg tudod mutatni a kreativitásodat, kihívás lehet mindkettő. Nőnapkor alig várom, hogy kicsit fenyőzzünk, Mindenszentek után pedig alig várom, hogy csokrozzak. Néha kell, hogy fellélegezzek kicsit, de szeretem mindkettőt.
Hogyan készül el egy sírdísz?
Rengeteg féle és fajta van, ez attól függ, mire van igény. Van ki élő, van aki száraz, van aki selyemvirággal kéri, teljesen más. Egy élővirágosnál például előveszem a Szavanna tálat, beleteszem a vizes oázist, ami fel van ugye szívatva, elkezdem bezöldelni, majd jöhetnek az egyéb levelek és a virágok. Nem bonyolult, csak a formáját kell eltalálni, én az extrémebb formákat jobban szeretem.
Ha már az extrém szót említetted. Mi volt a leg!? Amire Neked is kikerekedett a szemed, hogy „ezt komolyan nekem kell megcsinálni”?
Voltak nehézségek. Egy ballagási csokorba például megtöltött pálinkás üveget kellett beletenni. Ez nem a csokor nehézsége miatt volt kihívás, hanem mert hajlamos vagyok mindent eltörni. Törékeny dolog ne kerüljön a közelembe! Nemrég volt egy másik megrendelés, egy piknikkosár jellegbe kellet két borospoharat és egy borosüveget beletenni. Megint az üveg… Én a törés miatt félek csak, mert más nehézség nem jöhet, elég kreatívnak tartom magam. Amikor elkezdi mondani a vásárló, hogy mit szeretne, már akkor jár az agyam, és mire befejezi az elképzeléseit, már tudom neki mondani, hogy pontosan hogyan fogjuk tudni kivitelezni.
Mi volt a legromantikusabb megrendelésed?
100 szál rózsa volt. Húszasával összekötöttük, mert egyben 100-at nem lehet. Ez egy két emberes munka volt.
Mi volt a legnagyobb sikered?
Volt egy pár. Pont a napokban volt, hogy egy pincérmester vizsgára kellett asztaldíszt készítenem, és visszajelzett a megrendelő, hogy mindenki el volt ájulva tőle. Nagyon jó ezeket a visszajelzéseket hallani és kell is! Az egy dolog, hogy Te tudod, hogy szép amit csináltál, és ügyes vagy, de ez kevés. Kell a visszajelzés, mert nem az a fontos, hogy magadnak tetszedjen a munkád, hanem a megrendelőnek! A siker mellett szokott kudarc is lenni.
Mi számít annak?
Olyan kudarcom, hogy itt hagyták a csokrot, és nem vitték el, olyan nem volt. „Csak” olyan, hogy ezt nem így képzeltem el, vagy szebbet gondoltam, vagy nem annyira passzolt az ő stílusához az, amit én elkészítettem. Olyan kudarc nem ért, amitől befordultam volna, bár hajlamos vagyok nagyon magamra venni ezeket a dolgokat. Aznap biztos, hogy egész nap bánt. Egyébként, nem mindig a virágboltos hibájából adódik egy-egy ilyen „kudarc”. Vannak olyan emberek sajnos, akikről tudod, hogy bármit csinálsz, abba bele fognak kötni! Ezeket külön meg kell tanulni nem magadra venni. Ilyenkor – ha lehet még – akkor változtatok rajta úgy, hogy az illető is ott van.
Példaképed van?
Nincs. Nyilván megnézem a dolgokat, sokat járok utána dolgoknak, de azt is inkább külföldi vonalon. És nem utánozni akarom azokat se, mert nem lehet. Hiába akarok én Guba Ági lenni, nem leszek, mert én sose fogom tudni azt a zöldet úgy beleszúrni, ahogy ő. Ez most furcsán hangzik, de tényleg. Merthogy ez belülről jön, nem tanulható. Ugyanez van az én munkáimmal is, megnézik, hogy mit alkottam, de egy az egyben lemásolni nem tudják.
Konkurencia munkáit mennyire szoktad figyelni?
Nem akarok nagyképűnek tűnni, de nem szoktam irigykedve nézni. Nem akarok mást se koppintani, se lenézni. Amit csinálok, azt én csinálom. Megnézek persze mindent, de véleményt nem mondok se jót, se rosszat.
Korábban ugye mondtad, hogy „normális” időszakban egyik nap munka, következő nap szabad. Miket szoktál csinálni? Mi a hobbid?
Felkelek, elviszem a gyereket az iskolába, hazamegyek, mosás, főzés, takarítás, kerti munka, és már mehetek is a gyerekért. Otthon biciklizünk vagy játszunk, és ugye a tanulás. Ha kis gyerek van, akkor nincs nagyon idő hobbira, illetve úgy mondanám, inkább az övének élek, mint a sajátomnak. Ha saját hobbit kérdezel, akkor azt mondom, régen fallabdáztam sokat, erre most abszolút nincs időm. Szeretek nagyon olvasni, napozás közben a vízparton 4-5 könyvet ki tudok olvasni egy nyáron.
Milyen könyveket szeretsz?
Az orvosi krimiket nagyon szeretem, és a Lőrincz L. László könyveket. A sógorom könyvmoly, ő szokta mondani hogy ezt vagy azt olvassam el, ezt vagy azt pedig ne. Én úgy vagyok vele, ha egy könyv első 10 oldala unalmas, akkor le is tettem, nem érdekel. Sorozat formájában például nem szeretem az ilyen orvosi filmeket, meg a gyerek miatt hétköznap nincs is tv! Ez nekünk is büntetés egy kicsit, mert mindig meg kell várni, hogy elaludjon. Amikor sikerül TV-t nézni, akkor is inkább Discovery és hasonlók, Híradót abszolút nem nézek.
Zenei téren milyen stílus áll közel hozzád?
A Rock, és csak a rock. AC/DC, Tankcsapda, Guns N’ Roses, Scorpions és hasonlók.
Említetted, hogy tűzoltó a párod. Milyen érzés tűzoltó feleségnek lenni?
Engem ez nem csigáz fel. Nem is nagyon beszélgetünk erről. Persze van bennem egyfajta aggódás, és néha belegondolok abba, hogy mik lehetnek, de ezt el szoktam hessegetni, mert akkor csak bevonzom, ha azt szajkózom, hogy „Úristen reggel vajon hazajön-e”. Ő tudta, hogy mit vállal, én tudtam, hogy ez mivel jár. Minden benne van a pakliban, de ő ezt így imádja! Megviseli őt is, meg minket is, amikor 24 órázik, és nincs velünk. Én is hol így dolgozom, hol úgy, nem egyszerű összeegyeztetni, de azért néha szoktunk találkozni. Épp a múltkor beszélgettünk, hogy megszűnt a régi jó konzervatív család, amikor vasárnap mindenki szépen felöltözve ült az asztalnál. Én ettől a rohanó, hol ilyen, hol olyan világtól nagyon féltettem a gyermekem, aztán rá kellett jönnöm, hogy Ő ebbe született bele. Amit én tehernek vagy gondnak érzek, azt ő lehet, hogy fél vállal veszi.
Visszakanyarodva a munkádhoz. Miből szoktál inspirálódni?
Nem zene vagy kép inspirál, ha erre gondolsz. Csak a virágok! Látok egy rózsát, aminek nem egyenes a szára, akkor már látom, hogy abból lehet valami. A virágok formája, vagy egy különleges szín tud inspirálni, hogy ebből valamit csinálnom kell! Persze nem magamnak. Nem viszem haza a munkát. A házban nekem nincsenek is szép virágok. Kint a kertben van rengeteg leander, cikász, orgona, de bent nincs. A cipésznek sincs sose egy jó cipője, azt szokták mondani.
Színtévesztő ember lehet virágkötő?
Ezen még nem gondolkoztam, most kérdeztél egy nagyon jót… Ha nagyon extrémet akar, akkor igen! Meg függ attól is, hogy egyedül dolgozik-e, vagy van valaki, aki segít, esetleg korrigál; meg hogy milyen mértékben színtévesztő. Szerintem lehet! Aki ügyes, az lehet! A szín ne legyen akadály.
Mennyire van továbblépési lehetőséged virágkötőként?
Ez nem az a szakma, ahol ranglétrák vannak, és különböző szinteket érhetsz el. Saját boltot nem akarok, és Pestre sem akarok menni virágkötőként. Talán vannak versenyek is, de az sem vonz. Az annak való, akinek van saját virágboltja, és az apró, kevésbé látványos feladatokat elvégzi más, és ő csak azzal foglalkozik, hogy egy-egy különleges valamit alkosson. Ehhez idő kell.
Elégedett vagy a mostani alkotási lehetőségeiddel?
Igen, én azt gondolom, nekem az elég, ha a vevőknek megfelelek, és nekik tetszik, amit készítek. Ez többet ér mindenféle versenynél.
