Pelyvás Csaba – kutyakiképző

Nehéz szavakat találni egy olyan emberre, aki él-hal a kutyákért. Aki ösztönösen szereti őket, ugyanakkor nagyon tudatosan bánik velük. Számtalan dologban szerzett jártasságot, de egyvalamit soha nem hanyagolt: a kutyákat! Úgy tud bánni velük, ahogy kevesen, és ezt valószínűleg a négylábúak is érzik. Hol rontjuk el, mi, egyszerű gazdik, és mit kellene máshogy csinálnunk? Milyen tiszteletreméltó célja van a kutyákkal kapcsolatban? Ezekről mesél Pelyvás Csaba.

 

Kutyásoknál mindig az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor és hogyan kerültek kapcsolatba a kutyákkal.

Én nullától 6 éves koromig Nagykállóban éltem, azóta viszont nyíregyházinak mondhatom magam. Kutyánk nagyjából mióta megszülettem, mindig is volt. Úgy 16 éves lehettem, amikor az első kutya került hozzánk úgy, hogy vele már komolyan elkezdtem foglalkozni. Ekkor kiderült, hogy van hozzá tehetségem, érzékem, és egy pillanat alatt úgy megfogott ez a kutyás világ, hogy egy fél évvel később már egy kutyakiképző mellett kezdtem segédelni. Azóta, immár 23 éve a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik.

 

Egyébként hivatalosan Neked mi a szakmád? Hol tanultál?

Nagyon hosszú lenne a lista, mert 9 különböző végzettségem van, de ebből már néhány nem érvényes, mert az OKJ bevezetése előtt szereztem meg őket. Természetesen van például egy kutyakiképzői végzettségem, ezen kívül van 3 különböző számítástechnikai végzettségem, kommunikáció és művelődésszervező szakokat végeztem felsőoktatásban, volt eladói végzettségem, dolgoztam biztonsági őrként, ugyanis ez volt az a munka, ahova az ember magával vihette a kutyáját. Kiadványszerkesztői végzettségem is van, ami az újságírással alkothat jó párost, illetve még ezermillió dologgal foglalkoztam, de ami állandó volt, az a kutyázás. Nem csak munka, hobbi, kikapcsolódás és feltöltődés is egyben.

 

Ezeket mennyire tudod hasznosítani? Jelenleg mi a hivatalos munkád?

Jelenleg az Állatbarát Alapítvány kommunikációs koordinátora vagyok, úgyhogy a szerzett szakmák nagy részét szerencsére tudom hasznosítani.

 

Kutyakiképzőként volt már olyan, hogy feladtad? Hogy egy kutyára azt mondtad, hogy vele nem lehet mit csinálni?

Nem! Minden kutyával el lehet érni egy bizonyos szintet, ezt a szintet pedig a kutya és a gazda közösen határozzák meg. A kutyának is van egyfajta határa, lehet tudni melyikük okosabb, melyiket könnyebb vagy nehezebb irányítani. Összességében ki lehet jelenteni, hogy a probléma általában a gazdákkal van. Mindig azt szoktam mondani, hogyha valaki hozzám jön a kutyájával, hogy nálam 70%-ot a gazda tanul és csak 30%-ot a kutya. És ezzel még nagyon baráti arányt mondtam. Ha az ember megfelelő módon nyúl hozzá, irányítja és megfelelően viselkedik a kutyával, akkor a kutya meg fogja csinálni, amit kell, nyílván a saját határain belül.

 

Volt olyan kutya, amelyikben csalódtál?

Nem. Ugyanis a kutyákat is, mint általában a dolgokat, a helyükön kell értékelni és kezelni. Meg kell azt látni, hogy mennyi az, amit ki lehet hozni belőle. Ennyi a kulcs.

 

És olyan gazdi, akiben csalódtál?

Számtalan, dehát ez természetes, hiszen a kutyák sokkal tisztább, ösztönösebb lények, az ő határaikat jobban tiszteljük. Amikor viszont látom egy gazdán, hogy sokkal több van benne, és csak az ő akarata és elszántsága hiányzik hozzá, hogy megvalósítsa, mert nem tesz bele mindent amit kellene és tudna, na olyankor lehet benne nagyot csalódni.

 

Ennyiféle tapasztalat birtokában, milyennek látod a nyíregyházi kutyatartó társadalmat?

Nem biztos, hogy lehet egységes társadalomról beszélni. Sajnos kezd elvárosiasodni a kutyatartás. Ez azt jelenti, hogy olyan kutyákat is lakásban tartanak, amiknek nem ott lenne a helye. Ebből nagyon sok konfliktus adódik kutya és gazda között is, hiszen nem a megfelelő módon kezelik a kutyát. Nem kutyaként tartják, hanem gyerekként. Ezzel önmagában nem lenne baj, mert nyilván a lakásban tartott állat általában valamilyen pótlás. Én is tartottam lakásban kutyát, 4 évig laktunk a 7. emeleten, de kiválóan beilleszkedett, és mivel jó kontrollban volt, nem volt probléma. Nem magamat akarom ezzel fényezni… Apropó fényezés: Fényező és mázoló volt az első szakma amit megszereztem. Visszatérve a kérdésre, a lakásban tartott kutya nagy előnye, hogy az ember-kutya kapcsolat mélyebb tud lenni, mint a kint tartott kutyák esetében. Viszont én azt vallom, hogy aki nem tudja biztosítani kutyájának a kívánt és megfelelő mozgásmennyiséget, az ne tartson lakásban kutyát. Nekem anno nem okozott lelki törést az, hogy megfogjam a kutyám, és elmenjek vele 5 km-t sétálni. És ez nem csak a mennyiségről, a minőségről is szól. A kertes házban tartott kutyát is ki kell vinni sétálni, hogy ne mindig ugyanazok az ingerek érjék, mert ha egyszer jön valami új, azt nem megfelelően fogja lereagálni. Vagy félénk vagy agresszív lesz. Ezért jó, ha a kutyát különböző élethelyzetek elé állítjuk, így megtanulja, hogy ezeket a váratlan ingereket semlegesen reagálja le. Sokan ezt rontják el, ezért nem lesz jól szocializálva a kutya. Lakásban tartottaknál az is gyakori, hogy más kutyákhoz sem engedik oda, mondván, „Jaj, bántani fogja az én Fifikémet!”

 

Vannak sztereotípiák. Például hogy a kis kutya agresszívabb, harapósabb, mint a nagy kutya. Szerinted ezek mennyire igazak?

Alapbeállításként nem jellemző. Annyiban igaz, hogy a divatfajták minősége leromlott sajnos. Mindegyiké. Csak hogy egy példát mondjak, a németjuhászok csípője nagyon leromlott, és az idegrendszerük is egyre gyengébb. Ez a helyzet a dobermannal is: őzikék lettek az igazi nagy, egygazdás őrző-védő kutya helyett. Ez lett a rottweilerekkel is. A küllem a kisebbik gond, de az a baj, hogy az idegrendszerük is bánta a sorozattenyésztést. Ilyenkor ugye nem a minőségre törekszenek. Egy a lényeg, hogy ezek a problémák már idegrendszer alapúak, amikkel nem lehet túl sok mindent kezdeni. Ha viselkedésbeli probléma van, akkor más a helyzet, az a kutya még tökéletesen nevelhető.

 

Már itt dolgozol a menhelyen. Mennyire látsz különbséget nevelés szempontjából egy itteni kutya és egy olyan között, aki rögtön tenyésztőtől gazdásodik, és még semmilyen inger nem érte?

Talán meglepő dolgot fogok mondani, de igazából nincs köztük különbség, nevelhetőek. A szerzett élmények és tapasztalatokban van különbség, ezekre pedig rá kell jönni. Saját példa: van egy menhelyről örökbefogadott kutyám, 5 éves volt, mikor hozzám került. Rengeteg mindent törtek bele. Ha meghúztam a pórázát egy picit erősebben, hirtelen összement 15 cm-t, annyira megijedt. Amikor a seprűt először a kezembe vettem, a kutya pánikszerűen menekült, tehát seprűvel verték. Ha egy másik kutyával verekedésbe keveredett, és megvédte magát, akkor őt verték meg. A fektetést taposva „tanították” neki, és részegen rendszeresen verték. Ez mind kiderült, amikor hozzám került, és elkezdtem vele dolgozni.

 

Arra hogy jöttél rá, hogy részegen verték korábban a kutyát?

Hazamentem 2, azaz kettő darab sörrel az arcomban, tehát messze nem voltam ittas. A kutya jött elém, örült nekem, és amint megérezte az alkoholt, abban a pillanatban megint összement és rettegett. Azóta ő nagyon kiegyensúlyozott lett, mert amikre rájöttem menet közben, azokat ellentétes, pozitív ingerekkel, vagy épp semleges ingerekkel sikerült belőle kioltanom. Ez nagyjából 2 éves munka volt.

 

Tenyésztőtől is van kutyád?

Nincs. Jelenleg a feleségemnek van 2, nekem pedig 3 saját kutyám. Gino, sötét ordas németjuhász, innen van a menhelyről, Zizi, rajzos németjuhász, a gyepmesteri telepről, és az ő kölykük Jethro már nálam született. Nekem már nagyon régen nem volt kölyökkutyám, és ez az alom csak azért jött létre, mert azt akartam, hogy legyen egy kutyám, amit a nulláról én nevelek. Összesen 11 kölyök volt, a 10 testvére úgy ment el tőlem, hogy hozzá voltak szokva azokhoz az ingerekhez, amikhez úgy gondolom, egy kutyának tudni kell jól hozzáállni. Tehát ismerték a gyerekeket, idegen kutyával, idegen emberrel jól kijöttek, ismertek különböző zajhatásokat, a vizet szerették, nem ijedeztek. Ezekre én tréningeztem őket, mert azt szerettem volna, ha úgy mennek el tőlem, ahogy én is szeretnék elhozni egy kutyát.

 

Megválogattad a leendő gazdikat? Utánajártál, hogy biztosan jó helyre kerüljenek?

Igen. Természetesen hatalmas ráfizetéssel adtam oda az almot. Annyit kértem értük, amennyi éppen az aktuális oltási költsége volt, ellenben csak olyan gazdához mentek, akinél tudtam hogy jó kezekbe kerülnek. Emiatt 100 ezer Ft mínuszra jöttem ki az egész történetből, mert az én kutyáim mindent megkaptak, amit meg kellett. Két hetes koruktól minden nap megittak egy liter kecsketejet, de tökéletesen is néznek ki! Az egyiküknek van egy immunrendszeri betegsége, ő most nem néz ki jól, mert szőr alig van rajta. Csak hogy lásd, mennyire jó helyre került, a gazdái egy éve birkóznak ezzel a problémával, és még mindig viszik, és keresik a lehetőségeket és a megoldást, és nem adják fel!

 

Nem sajnáltad őket?

Nem. Nagyon jó kutyák voltak, csak én úgy vagyok vele, ha hozzám az udvarra bekerül egy kutya, akkor az többet nem megy ki! Értsd jól. Kivéve a kölykök, akik nálam születnek. Nem sok ilyen eset volt, talán három. Nem volt se a neme, se a színe meghatározva, csak a tulajdonságai, ez alapján választottam ki ebből az alomból maradásra Jethrot.

 

Mik azok az alaputasítások, amiket egy kutyának mindenképpen tudnia kell?

Ha nem a saját kutyámról van szó, akkor egyetlen egy dolgot várok el tőle. Azt, hogy ha a gazdája azt mondja neki, hogy gyere ide, akkor menjen oda. Ezzel az egy paranccsal nagyjából mindenféle veszélyhelyzetet meg lehet akadályozni.

 

És ezt hogyan lehet megtanítani egy kutyának?

Leginkább motivációval és pozitív megerősítéssel. Ha sikerül becsalni egy dinamikus mozgással (mert arra mindig jobban figyel), akkor jutalmazni kell és dicsérni. A lényeg mindenféle kutyanevelési és –tanítási kérdésben a következetesség: ugyanabban a szituációban mindig ugyanaz a válasz érkezzen. Nem szabad elnevetni ha a kutya éppen szökdécselni akar, és nem megfelelő opció, ha visszafordul szaglászni. Oda kell mennie és kész. Ezt nem szokták a gazdák tartani, főleg a pici kutyáknál, ezért válhatnak félénkké vagy agresszívvá.

 

Tehát a „Gyere ide!” a legfontosabb egy idegen kutyánál. A saját kutyáidtól mit vársz el?

Kettő dolgot tanítok meg nekik először: Gyere ide! és Ereszd! Én tartottam Pitbull terriert is, a világ egyik legjobb kutyája. Ahogy minden terrier, tele van akarattal, és ha ezt a hatalmas energiát sikerül munkába fordítani, akkor határ a csillagos ég, mindent el lehet velük érni! A nagyobb kutyáknál ehhez komoly fizikai erő is társul, hozzájuk nagyon tudatos gazda kell.

 

Jól gondolom, hogy a kutyáid többségét őrző-védő feladatokra képzed ki?

Régebben ez valóban így volt, most nem. A fogáskészségük ugyan megvan, de nem tanítottam őket őrző-védő feladatra. A menhelyi inkább társ, de szaganalizátornak tökéletes lett volna. Képes egy szagnál megállni, és 10 percig elemezni. Vélhetően ő egy nagyon jó szag-azonosító lett volna, ha ebbe az irányba nevelik, mert benne megvannak ezek a készséges.

 

Már nem lehet erre kiképezni?

Lehetne, csak a való életben nincs erre szükség. Ezt elsősorban nyomozati munkában használják, én ilyet nem végzek vele, szóval felesleges. Gyógyászati diagnosztikában is használnak ilyet, hiszen a kutyák többsége képes kiszagolni a rákos daganatot, de erre is jobb minél korábban ráállni, és specifikusan nevelni. A kereső kutyákat általában apporttal tanítják, ők mindig a labdájukat keresik, csak egy idő múlva preparálják nekik a későbbi keresnivaló szaganyagával, robbanószerrel, kábítószerrel, stb. Amikor megtalálja, akkor jeleznie kell, és az sem mindegy ezt hogyan teszi. Egy kábítószeres vagy cigarettakereső kutya szétszedheti nyugodtan az ülést, ami alatt megtalálja a cuccot, a robbanószeres viszont ezt nem teheti meg. Neki azonnal be kell feküdni, mert ha elkezd rombolni, működésbe hozhatja a robbanószert. Nagyon komoly kiképzésük van, komoly vizsga mind a kutyának, mind a vezetőjének.

 

Nekem egy 6 éves yorkshire terrierem van, aki az alapokat tudja. Nem akarom speciális kutyává képezni, de a „Gyere ide” még nem tiszta. Meg tudom még erre tanítani?

Igen, csak hasonlóan az emberhez, minél több kialakult szokása van, annál nehezebb megváltoztatni, de nem lehetetlen. Annyi kell, hogy a kutya elfogadja, hogy Te irányítasz, mert általában ez szokott probléma lenni. Következetesség! Ez a kulcsszó egy gazdánál. Oda kell figyelni önmagadra és a kutyádra, így tanulható ez is.

 

Mi a legnagyobb sikered, amit valaha egy kutyával elértél?

Pont itt a menhelyen volt egy kutya, Zorba, aki 2 évig nem volt hajlandó kijönni az ólból. Vele egy 6-7 hónapos rehabilitációm volt, aminek a végén ő kikerült Németországba, és jelenleg ő rehabilitál sérült gyerekeket. Mindentől megrettent, és most ő segít másoknak már 4 éve. Talán ő az egyik legnagyobb siker.

 

Mi volt a legnagyobb kudarc?

Nem volt! Mindenhol tudtam az adott szituációtól egy picit előrébb lépni, így nem lehet semmit kudarcnak nevezni.

 

Mi az, amit Te tanultál a kutyáktól? Mert hogy ők sok mindent tanulnak Tőled, az látom, tudom, de ők mit tanítottak Neked?

Fú, nagyon sok mindent. Minden egyes kutyától tanulok a mai napig is, és nem csak szakmailag, emberileg is. Megtanultam nagyon tisztelni őket. Azt az akaratot, kitartást és feltétlen ragaszkodást, amit annak az embernek adnak, aki végre normálisan tud hozzájuk nyúlni (és ez nem azt jelenti, hogy szétbabusgatja). A bizalmat, amikor egy félénk vagy épp agresszív kutya újra meg tud nyílni. Itt van Démon kutyánk. Hihetetlenül agresszív volt, be sem mertek menni hozzá, csak úgy, hogy vízsugarat engedtek rá, amíg kitakarították a kennelt. Az első alkalmakkor tépte a rácsot, amikor közeledtem felé, és látszott, hogy meg akar ölni. Vele eljutottam odáig 3 hét leforgása alatt, hogy megszokta azt, hogy ember van a közelében, előjött belőle a pozitív kölyök, leült elém, és pacsit dobott. Már nem szorította a vaslapátot, ami a korábbi veréseire emlékeztette.

 

Sosem féltél?

Ó dehogynem. Nagyon sokszor. Aki azt mondja, hogy nem fél a kutyáktól, az hazudik. Mindig kell hogy legyen egy egészséges tartás, főleg ha olyan típusú munkát végzel mint én, mert mindig benne van a harapás veszélye.

 

Adódik is a következő kérdés, milyen sérüléseket szereztél?

Sokat és sok félét. Ennyi idő alatt nem volt nehéz, de tanulni kellett belőlük. A legnagyobb sérülést talán pont Démonnal szereztem, de baleset volt. Látszott rajta, hogy ha őt támadás éri, kőkemény agresszióval fog válaszolni. Egyszer sáros időben kivittem sétálni, megcsúsztam, és pont rá estem, ő pedig ezt rögtön támadásnak fogta fel. Bekapcsoltak az ösztönei, meg a „tanultak” és volt egy élet-halál harcunk. Túlzás nélkül. Az esésem után ő volt nyerő helyzetben, befogott a csípőmre, majd a combomra, majd jött a torkomra. Ekkor sikerült benyúlni a szájába, és letolni a csatornapartra, felálltam, és onnantól nem volt helyzeti előnye. Már tudtam higgadtan cselekedni, betettem az alkaromat a szájába, mert ott tudja a legkisebb sérülést okozni, és tudtam, hogy ott van a pórázán a fojtó nyakörv, így egy másfél perces levegőmegvonással sikerült őt leszedni a karomról.

 

Azóta milyen a kapcsolatotok?

A legnagyobb barátom! Most is, ha odamegyek, lenyalja a fejemről a bőrt.

 

Érzelmileg mennyire kerülsz közel a kutyákhoz?

Az előbb amikor Zorbáról vagy Démonról beszéltem, akkor láthattad… Ezt viszonylagos távolságtartással kell kezelnem, hisz a kapcsolatunk csak bizonyos időre szól. Megsiratni nem sirattam senkit. Az öröm mindig nagyobb, hogy végre jó helyre kerül! Bár volt már olyan, hogy visszaszökött hozzánk! Ilyenkor mondom azt viccesen, hogy valamit mégiscsak jól csinálunk. Saját kutyánál más a helyzet. Volt akit megsirattam. Talán kicsit keményen fog hangzani, de minél többet temetek el a sajátjaim közül, annál higgadtabban tudom kezelni a helyzetet. A könnyebb nem jó szó, de másképp dolgozod fel.

 

Mi az, amiben egy kutya többet ad számodra, mint egy ember?

Tökéletesen megbízható és kiszámítható, ha az ember ismeri. Elcsépelt, de a feltétel nélküli szeretet, és az, hogy képes lenne bármikor az életét áldozni érted, amikor szükség van rá… Ez kevés emberről mondható el. Aki nem tartott kutyát, az ezt sosem fogja megérteni. A gondoskodást tízezerszeresen kapod vissza. Rengeteg lánccal kapcsolódik a lelkedhez.

 

Kutya vagy macska?

Kutya! Szeretem a macskákat is, de én abszolút kutyás vagyok. Tisztelem a macskákat is, mert ha visszakerül a természetbe, képes egyedül megélni. Megfagyott macskát még nem láttam, mindig talál magának valamilyen zugot. Megfagyott kutyát már sajnos igen, és ez a gazda gondatlansága.

 

Van olyan, amikor nem kutyákkal foglalkozol?

Van. Olyankor irodai munkát végzek a menhelyen. Meg persze vannak más hobbijaim is. Imádok hegyikerékpározni, ha tehetem mindig mindenhova bringával járok, ugyanakkor szeretek vezetni is. Régebben sokat olvastam, mostmár sajnos kevesebb az időm rá. Szeretem a történelmet is, sok mindennel el tudom magam foglalni, széles az érdeklődési köröm.

 

Kutyakiképzőként milyen jövőt látsz magad előtt, mik a terveid?

Most fogom újraindítani a kutyaiskolámat Sóstóhegy végén. Nagyon távlati cél pedig, hogy létrehozzak egy rehabilitációs központot nem kizárólag, de elsősorban menhelyes kutyák számára, akikkel nem tudnak foglalkozni, viszont szükségük van rá.

 

Te leszel a magyar Cesar Millan?

Igen és nem. Szerintem ő a leghitelesebb a tv-sek közül, de nem szabad elfelejteni, hogy ez show, megvágott műsor. Jó dolgokat szokott tanítani a gazdáknak is, egész hiteles, egy dologgal viszont nagyon nem értek vele egyet, a magyarázattal. Amikor a különböző energiaszinteket boncolgatja az egyébként ösztönös, vagy kutyába kódolt viselkedésekre. El kell adni a műsort, és így eladhatóbb. A módszerek jók, az eredmények jók, csak a magyarázat kevésbé hiteles.

 

Magánemberként mik a tervek?

Magánemberként minden rendben, köszönöm szépen, 2 héten belül megszületik a kisfiam, úgyhogy itt is minden a megfelelő irányban halad. Boldog vagyok. Sok helyzethez tudok alkalmazkodni, el tudom magam képzelni kutyák nélkül, de nem szeretném!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük